Málna csodálatos élete :-)

2010 január másodikán rádöbbentem, hogy 141,4 kiló vagyok. Nem szeretem így magam, nem szeretem amit mutatok magamról. Változtatok. Csak én változtathatok!2011-et 79 kilóval zártam. 2012 egy új projekttel kezdődik: Londonba költözöm.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Vonat elé nem hajtanak birkát

Hétfő reggel nekiindultunk Dél-Angliának. Először Brightonról volt szó, de miután és nyikorogtam katedrálisok után, T pedig meg akarta nekem mutatni a tengert, a következő útvonal mellett döntöttünk: Bournemouth, Salisbury, Bath, Stonhenge és vissza Londonba.

A napot én ugye blogolással kezdtem, aztán elmentünk a bérautóért, majd T és a GPS kivitt minket Londonból. Ám előtte jót nevetett rajtam. Mikor mentünk a kocsiért és megkérdeztem, hogy hol tudunk majd autópálya matricát venni? Mire ő jót nevetett és közölte, hogy olyan itt nincs. Mondjuk amerre mi lakunk, meg az autópályán kátyú de nagyon van, úgyhogy nem kell a befoltozásra pénzt szedni. Mondta, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy a road taxban, amit minden jármű után fizetni kell, abban benne van.

 

A következő meglepetés akkor ért, amikor Bournemouth felé félúton megálltunk egy pihenőnél reggelizni. A magyarországiakkal ellentétben ez a pihenő egy minipláza volt az út szélén a semmi közepén, csak a pályára hagyatkozva. Újságos, könyvesbolt, KFC, Costa, Meki, szendvicses, játékterem, ajándékbolt meg ilyenek. A parkolás ingyenes, a mosdó nagy és tükörtiszta. A pálya melletti sávon is látszik, hogy takarítanak. Aztán amikor a bejáratnál megláttam a kutyaitatókat, már csak az jutott eszembe: imádom, hogy minden ennyire civilizált.

Bournemouthban lementünk a tengerparta, ahol matattam a csigákkal, homok ment a cipőmbe és jó éreztem magam. Nagyon tetszett.

Jó lenne egyszer úgy visszamenni, hogy van időnk a történelmi belváros és a működő strand kiélvezésére is. És utána irány Salisbury. Katedrálisozhatnékom volt. Na de nem volt ez olyan egyszerű. Oda már nem pályán mentünk, hanem hegyen-völgyön, kis falvakon keresztül. Ami mellbevágott: az igényes, polgári jólét. Amin látszott, hogy ez nem újkeletű, hanem generációk óta ebben élnek. Minden a minőségről, az időtállóságról és a hagyományról szól. Több száz éve ugyanott álló kocsmákról és olyan házakról, amik több száz évesek, de nem ledózerolják, hanem modernizálják és vigyáznak rá. Mert érték, hiszen a múlt egy darabja. Dugóba is kerültünk egy icipici faluban. T mondta is, hogy ott elleszünk egy darabig. A birkákat hajtották éppen haza, azok meg mentek, amerre láttak. Az autók között is. És senki nem dudált, hanem várt.

 

Pár méterrel később T megszólalt: És nézd meg az ott egy Bentley… És még egy, és még egy… England-szélsőn egy tükörfényes nagy Wembley szalon. Újabb pár méter múlva a szembejövő sáf döcögött lépésben. Két tanuló lovas baktatott ott, mögöttünk, meg a hely polgársága autóval, köztük egy vagyonokat érő Caterhammal. Valami helyi iparos, vagy nemes lehetett, esetleg mindkettő.

Onnan már rövid idő alatt Salisburybe értünk, ahol megérintett, megsimogatott és rám telepedett a középkor. A Katedrálisban még el is pityeregtem magam. Az egész város gyönyörű úgy ahogy van. És ott is őrizték a múltat. A helyi pláza bejárata egy felújított kb. 500 éves ház. Amin még jót nevettem, az a bevásárló központ mögött lévő New Inn nevű pub és fogadó volt. New Inn… És a XV. Század óta működik. Ide-oda dől az oldala. Mondtuk is T-vel, ha ilyen a New In, milyen és mennyi idős lehet az Old Inn? De ettől függetlenül is elaléltam a több száz éves helyektől folyamatosan.

Salisburyből Bathba mentünk, ahol a szállásunk is volt. A hotelről csak belső képeim vannak, mert már sötétedett amikor odaértünk, ma reggel meg elfelejtettem fényképezni. Bath gyönyörű és a világörökség része. Ma reggel a hotel reggeli étlapjának a hátulján (igen ott) olvastam a történetét. A települést Baldud alapította, aki egy kelta király fia volt, viszont leprás. Ott terelgette a birkáit – gondolom megélhetési célzattal, mint számkivetett – amikor észrevette, hogy azok sárosak és a sár meleg. És hipp-hopp már meg is találta a hőforrásokat és az iszapot. Naná hogy megfürdött és magára kente. Nem fogjátok kitalálni: meggyógyult. Ezek után hazament, megörökölte a trónt és ő lett Lear király apja. De ez még a rómaiak előtt volt. Akik jöttek és fürdővárost alapítottak. Az egész településen érezni a jelenlétüket. És innen már minden ment a maga útján. A történelem során folyamatosan jöttek ide fürdőzni királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák. Angliai életem kezdete óta először itt láttam először hajléktalanokat és kéregetőket. De azért abba ijesztő belegondolni, hogy itt vannak épületek, ahol már 2000 éve fürdenek. Valamint sajtbolt, ahol az 1700-as évek óta sajtot árulnak. És Jamie Oliver étterme fölött olvasóterem van, a templomokban a régi klastrom helyén étterem és/vagy kávézó.

Kilátás a szobából :-)

Reggel meg is kérdeztem T-t, hogy mi történt a római és a középkor között, hogy mintha az emberek elfelejtettek volna építkezni, díszíteni és úgy általában örülni az életnek. Reggel hét óra volt, de becsületére legyen mondva, válaszolt.

 

Reggeli után visszamentünk a belvárosba és tettünk még egy kört. Én felfedeztem egy gardrobe exchange boltot, ami egy szuperluxus turkálót takart. T biztatott, hogy menjek be, tudja, hogy odavagyok a szép ruhákért, a tervezői modellekért. Csodaország… Valentino, Armani, Chanel. Még így is drágán, de az eredeti ár tizedrészéért és láthatóan egy-két alkalomnál többször nem viselve. Volt egy púderrózsaszín Chanel ami nagyon tetszett. Még így is 265 font volt, de mindenki tudja, hogy egy Chanel kosztüm jóvel ezer fölötti nagyságrend újonnan. T pedig simán azt mondta, hogy ha szeretném, vegyem meg. De mondom nem telik rá. Közölte ha tetszik, megveszi nekem és ne törődjek vele, hogy belefér vagy sem. Komolyan megvette volna! El sem hiszem! Végül nem vettük meg, mert rámutattam, hogy a jelenlegi munkámhoz finoman szólva is túlzás, annak meg semmi értelme, hogy a szekrényben álljon csak azért hogy elmondhassam: az enyém. Mire rám hagyta és azt mondta legalább tudjuk, hogy itt van ilyen és ha majd kell tudjuk hová jöjjünk. Ezek után elköszöntünk az „emberi kreatív géniusz” dicsőséges példájától és mesterművétől Bathtól (világörökségi listára vétel indoklása), majd beültünk a kocsiba és irány Stonehenge.

 

Stonhenge kicsike. Annyira nagynak és monumentálisnak tűnik képeken, hogy megdöbbentem, mennyire nem az. Minden szögből más arcát mutatja és birkák nyírják a környéken a füvet. Birka mindenhol van. Meg felöltöztetett lovak. Valahányszor már épp elcsodálkoztam, hogy milyen gebe egy tehén, mindig rájöttem, hogy egy pongyolás ló.

 

Ami még érdekes, hogy itt a belépődíjat támogatásként kezelik és az állagmegóvásra használják. Ajánlottak egy English Heritage nevű kártyát, ami éves tagdíjért 400 angliai műemlék ingyenes látogatására jogosít és egy 19 év alatti gyereket is ingyen magunkkal vihetünk. Valamint a támoigatásért cserébe kedvezményesen vehetünk jegyet mindenféle hagyományőrző rendezvényre és fesztiválra. Otthon miért nincs ilyen. Oké, Magyarország sosem volt világbirodalom, de azért a múltjára nem csak szavakban lehetne büszke.

 

Stonhenge után már Londonnak vettük az irányt és egy két óra körüli ebédmegállót leszámítva indultunk haza. Az ebédet egy igazi alacsony mennyezetes, mestergerendás angol falusi „kocsmában” ettük. T konkrétan a Magna Carta bekeretezett reprója alatt a Crown and Cushion nevű helyen. Itt: http://www.crownandcushionminley.co.uk/

Az épületet 1512-ben húzták fel, de pubként „csak” 1596 óta működik. Volt ott egy pad, ami szerintem azóta ott áll a bejárat mellett.

 

Többször szóba került, hogy eredetileg vonattal akartunk menni, de akkor csak Bathot láttuk volna, a többi gyönyörűséget nem, így sok élményről lemaradtunk volna. És ahogy T megjegyezte: Kicsim, a vonat elé nem hajtanak birkát…

Okosabb vagy mint egy ötödikes?

A tegnapi bejegyzésemben Ken Follettet, a Katedrálist és a középkort említettem. Ennek kapcsán kiderült, hogy vannak olyan mindenre elszánt, és mély hivatástudattal rendelkező PEDAGÓGUSOK, akik a trendek, a változó világ, a csökkenő támogatások, a méginkább csökkenő elismertség és úgy általában minden ellenére igyekeznek TANÍTANI. Van aki a Katedrálison keresztül csinál kedvet a történelemhez középkorhoz, van aki pár évvel fiatalabbakat Harry Potterrel (holott nem kedveli, de belátja hogy a gyerekek igen) szoktatja rá az alsósokat és a kisfelsősöket az olvasásra. Mert valójában nem a módszer a lényeg, hanem a kíváncsiság felkeltése. Még akkor is, ha az alaptanterv kábé annyira nyitott az alternatív módszerekre és a XXI. Századra, mint én a mexikói kígyópálinkára. És ezek a fantasztikus hölgyek – és nyilván számos úr is természetesen – szembe mennek a hivatalos vonallal és csak azt tartják fontosnak, hogy a gyerek megszerezze a kötelező ismeretanyagot. A hogyan az ő titkuk.

Erről az is eszembe jutott, hogy a napokban láttam az idei matematika és történelem gimnáziumi felvételi feladatlapot. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Még emlékszem, hogy annak idején Nagymamám és Anyu is mindig azt mondták, hogy ők az általak akkor általános iskolában tanult dolgokat 2-3 évvel később tanulták. Nem tudom Ti, kedves pedagógusok, oktatók, tanárok hogy látjátok, de nekem úgy tűnik, mintha most 1-2 évvel le lenne maradva a felvételi feladatlap a 20-25 évvel ezelőtti gimnáziumi felvételi feladatokhoz képest. De lehet, hogy csak én kezdek szenilis lenni és már keverem, hogy mit mikor tanultam.

 

Gábor kérdésére válaszolva: Nem gondolnám, hogy az egér megeszi a csigát, vagy akár fordítva. Én sem eszek egyiket sem. Megoldás lehetne még Gina macskája, de a cicus nem költözik még vendégségbe sem. Azt nem tudom, hogy a macska csigát eszik-e, de egeret biztos.

 

Ma terembe menet ismét elmerengtem a krókuszokon. Anyu szerint nála a kertben már virágzik a hóvirág. Ha igaz, hogy fagy lesz és tizenöt centi hó, akkor ez jó esetben is csak átmeneti állapot. Itt lassan megnyitottá nyilvánítom a tavaszt. Reggelente madarak ordítanak a fákon, dorbézolnak a mókusok és ellepték a munkahelyemre vezető gyalogösvényt a szerelmespárok nyomai. Reggel, hajnalhasadta után picivel néha olyan mint az ugróiskola.

Mire odaértem a terembe elmúlt a reggel óta tomboló fejfájásom. Ennek ellenére ma csak kardióztam és igyekeztem magam felkészíteni a tegnap Tibitől kapott szuper és óriásszettekre. Szegény Wannabek még nem tudják, hogy 20-30 percekre ki fogok sajátítani egy padot. Kifejezetten horrorisztikus volt, amikor olyan drakulásan belevicsorogta a telefonba, hogy ha azt végigcsinálom jól el fogok fáradni.

 

T a héten elment a Tescoba, hogy megvegyen minden nehezet, ami itthon kellhet. Liszt, cukor, krumpli, stb. És hozott nekem Piper Maris krumplit, hogy kiélhessem a Heston Blumenthal mániámat. Úgyhogy most sül az – elméletileg és Heston szerint – tökéletes sültkrumpli. Ami amúgy tényleg tökéletes lett. Kívül ropogós, belül szinte kenhetően krémes. Nem tudom eldönteni, hogy a krumpli típusa, vagy az elkészítés módja miatt lett ilyen, de nekem nagyon bejött. Azt hiszem legközelebb kipróbálom Blumenthal sült csirkéjét is.

És most hajrá! Vár a világörökség és a középkor!

Mindenféle hős...

Pár nap után újra itt vagyok. Bár írhatnám, hogy hülyére edzettem és pattogósra fogytam magam! De sajnos nem ez a helyzet. Zsinórban dolgoztam tizenegy napot és a végére annyira sikerült elfáradni, hogy még a hazavánszorgás is kihívás volt, nemhogy az edzőterem! Ismét elnézést kérek mindenkitől, akivel kapcsolatban valaha is azt gondoltam, hogy ha tényleg akarna mozogni, akkor találna rá időt. Merthogy időt még én is találtam volna, ha nagyon akarok, de tessék mondani, energiát hol lehet kapni? A kávé egy ideig megoldás, de egy idő után már nem az.

Közben megérkezett a T-től kapott mérleg. Gyönyörű. Pár napig nézegettem és a tegnapi szabadnapomon bizalmas és korántsem baráti kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Megtudtam, hogy kevés bennem a víz, úgyhogy most vedelhetek, valamint, hogy ismét rám fér a testzsír csökkentés. Ráadásul a kis dög táblázatba foglalja, grafikont csinál belőle és dühös pirossal az arcomba is nyomja. Miután idáig eljutottunk, tegnap azért a szabadnap örömére elmentem edzeni. Örömmel jelenthetem, a terembe vezető út szélén kinyíltak a krókuszok. A krókuszokról viszont az jut eszembe, hogy holnap holnapután (ige, újabb két szabadnap) T-vel Bathba megyünk csavarogni. Mivel odáig vagyok a római romokért és a világörökségekért, biztos élvezni fogom, mivel mindkettő igaz rá. Az érdeklődőknek itt és most ünnepélyesen megígérem parkokat is fogok fotózni. Hazafelé meg kis kerülővel jövünk és elkanyarodunk Stonhenge-hez, ha az időjárás is úgy akarja. T szerint ugyan csak egy halom kő, de engem azért csak érdekel egy kicsit. Még akkor is, ha állítólag már nem is lehet egészen közel menni műemlékvédelmi okok miatt. Nézegettem a térképet és feltűnt, hogy amerre megyünk, arra több város is van amiről a Katedrálisban (Ken Follett) olvastam. Mondtam is T-nek, hogy nézzük meg. Ő rámutatott, hogy két napba azért lehetetlenség belezsúfolni a teljes középkort Dél-Anglia területén. Ebben – bármennyire is nem örülök neki – lehet valami.

 

Edzés után tovább maceráltam a mérleget és egyre jobban szeretem. Elméletileg pedométert és vérnyomásmérőt is lehet hozzá csatlakoztatni, de azzal most nem foglalkozunk. Majd… Mondjuk pedométer nélkül elvagyok, de a vérnyomásmérő néha jól jönne. Amikor a legjobban, akkor viszont úgysem lenne a közelemben, úgyhogy tulajdonképpen mindegy.

Ma reggel T-t is megméricskéltük és mindenféle megállapításokat tettünk. A mérleg szerencsére neki is tetszik és már érti, hogy miért jobb ez, mint az az özönvíz előtti picike mérleg, ami szerintem 20 éve lapul itt az ágy alatt. Aztán megkérdezte, hogy honnan tudja a mérleg a víz, izom stb tömeget. Hát honnan tudjam?! Gondolom van valami érzékelője. Otthon még én is szkeptikus voltam úgy másfél éve mikor az első ilyen – bár sokkal butuskább – mérlegem lett. Akkor megkérdeztem Tibit, hogy mennyire valósak ezek a számok. Erre azt mondta, hogy versenydiétához nem elég pontosak, de nagyjából helytállóak. Ennyi meg egy mérlegtől nekem elég.

Az egércsapdákat kihelyeztem, viszont egérnek se híre, se hamva. Azóta se. Mintha megérezte volna, hogy el akarom kapni. Vagy egyszerűen csak melegszik az idő és kiköltözött. T meg igyekszik bennem lelkiismeret furdalást kelteni, hogy el akarom üldözni, meg gyomorrontást okozni neki, pedig szegény egér (akit Misinek hívunk) csak élettérre vágyik. De miért pont nálunk?! Aztán tegnap észrevettem egy csiga nyomait is. Komolyan mondom, lassan úgy érzem magam, mint Pampalini a nagy vadász. Járőrözök a lakásban és igyekszem kituszkolni az Egyesült Királyság faunáját oda, ahová való: a kertbe. Ha ez így megy tovább, előbb utóbb mókus lakik majd a szekrény tetején, oroszlán a gardróbban és krokodil a fürdőkádban. Mi meg majd megtanulunk Jumanjit játszani, ha már a díszlet megvan hozzá.

 

 

 

 

Mindenféle hős...

Pár nap után újra itt vagyok. Bár írhatnám, hogy hülyére edzettem és pattogósra fogytam magam! De sajnos nem ez a helyzet. Zsinórban dolgoztam tizenegy napot és a végére annyira sikerült elfáradni, hogy még a hazavánszorgás is kihívás volt, nemhogy az edzőterem! Ismét elnézést kérek mindenkitől, akivel kapcsolatban valaha is azt gondoltam, hogy ha tényleg akarna mozogni, akkor találna rá időt. Merthogy időt még én is találtam volna, ha nagyon akarok, de tessék mondani, energiát hol lehet kapni? A kávé egy ideig megoldás, de egy idő után már nem az.

Közben megérkezett a T-től kapott mérleg. Gyönyörű. Pár napig nézegettem és a tegnapi szabadnapomon bizalmas és korántsem baráti kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Megtudtam, hogy kevés bennem a víz, úgyhogy most vedelhetek, valamint, hogy ismét rám fér a testzsír csökkentés. Ráadásul a kis dög táblázatba foglalja, grafikont csinál belőle és dühös pirossal az arcomba is nyomja. Miután idáig eljutottunk, tegnap azért a szabadnap örömére elmentem edzeni. Örömmel jelenthetem, a terembe vezető út szélén kinyíltak a krókuszok. A krókuszokról viszont az jut eszembe, hogy holnap holnapután (ige, újabb két szabadnap) T-vel Bathba megyünk csavarogni. Mivel odáig vagyok a római romokért és a világörökségekért, biztos élvezni fogom, mivel mindkettő igaz rá. Az érdeklődőknek itt és most ünnepélyesen megígérem parkokat is fogok fotózni. Hazafelé meg kis kerülővel jövünk és elkanyarodunk Stonhenge-hez, ha az időjárás is úgy akarja. T szerint ugyan csak egy halom kő, de engem azért csak érdekel egy kicsit. Még akkor is, ha állítólag már nem is lehet egészen közel menni műemlékvédelmi okok miatt. Nézegettem a térképet és feltűnt, hogy amerre megyünk, arra több város is van amiről a Katedrálisban (Ken Follett) olvastam. Mondtam is T-nek, hogy nézzük meg. Ő rámutatott, hogy két napba azért lehetetlenség belezsúfolni a teljes középkort Dél-Anglia területén. Ebben – bármennyire is nem örülök neki – lehet valami.

 

Edzés után tovább maceráltam a mérleget és egyre jobban szeretem. Elméletileg pedométert és vérnyomásmérőt is lehet hozzá csatlakoztatni, de azzal most nem foglalkozunk. Majd… Mondjuk pedométer nélkül elvagyok, de a vérnyomásmérő néha jól jönne. Amikor a legjobban, akkor viszont úgysem lenne a közelemben, úgyhogy tulajdonképpen mindegy.

Ma reggel T-t is megméricskéltük és mindenféle megállapításokat tettünk. A mérleg szerencsére neki is tetszik és már érti, hogy miért jobb ez, mint az az özönvíz előtti picike mérleg, ami szerintem 20 éve lapul itt az ágy alatt. Aztán megkérdezte, hogy honnan tudja a mérleg a víz, izom stb tömeget. Hát honnan tudjam?! Gondolom van valami érzékelője. Otthon még én is szkeptikus voltam úgy másfél éve mikor az első ilyen – bár sokkal butuskább – mérlegem lett. Akkor megkérdeztem Tibit, hogy mennyire valósak ezek a számok. Erre azt mondta, hogy versenydiétához nem elég pontosak, de nagyjából helytállóak. Ennyi meg egy mérlegtől nekem elég.

Az egércsapdákat kihelyeztem, viszont egérnek se híre, se hamva. Azóta se. Mintha megérezte volna, hogy el akarom kapni. Vagy egyszerűen csak melegszik az idő és kiköltözött. T meg igyekszik bennem lelkiismeret furdalást kelteni, hogy el akarom üldözni, meg gyomorrontást okozni neki, pedig szegény egér (akit Misinek hívunk) csak élettérre vágyik. De miért pont nálunk?! Aztán tegnap észrevettem egy csiga nyomait is. Komolyan mondom, lassan úgy érzem magam, mint Pampalini a nagy vadász. Járőrözök a lakásban és igyekszem kituszkolni az Egyesült Királyság faunáját oda, ahová való: a kertbe. Ha ez így megy tovább, előbb utóbb mókus lakik majd a szekrény tetején, oroszlán a gardróbban és krokodil a fürdőkádban. Mi meg majd megtanulunk Jumanjit játszani, ha már a díszlet megvan hozzá.

 

 

 

 

Edzés otthon

A munkán kívül a mai és a tegnapi napon nem sok minden történt. Ha csak azt nem tekintem eseménynek, hogy vettem az unokahúgomnak egy Hello Kitty-s elektromos fogkefét. Egy vicc, hogy itt ezek a dolgok mennyire fillérekbe kerülnek, otthon meg vagyonokat kérnek el értük. Remélem örülni fog neki. A sógornőm szerint még fél kicsit a gondolattól, de a gyerekek is csak öregszenek.

 

Tegnap is és ma is kimaradt az edzőterem. Mindkét nap úgy elhúzódott a munkanap, hogy egyszerűen nem volt energiám elmenni a terembe. Eszembe jutott, hogy még a fogyiklubos időszakban nem értettem azokat, akik azt mondták, hogy munka, család mellett nincs idejük a teremre. Hát már megértem őket és innen is elnézést kérek az akkori gondolataimért. Van amikor nincs energiám lemenni, amikor legszívesebben csak lerogynék a fotelbe és bambán bámulnám a tévét, vagy olvasgatnék valami bugyuta csajregényt. Akkor nekem egyszerű volt, mert dolgoztam ugyan, de a magam ura voltam és tudtam úgy igazítani a tevékenységemet, hogy reggel, vagy délután lejussak az anyahajóra. Hát most nekem osztják be az időmet és így azért mégsem annyira egyszerű. Ugyanakkor viszont az elhatározás és a bizalom is kötelez, tehát meg fogom oldani. Tibi is azt mondta a múltkor, hogy tudja, hogy ha elhatározom magam, akkor tűzön-vízen keresztül meg fogom oldani. Valamint és természetesen több másik őrangyalom is bízik bennem. Muszáj lesz kitalálnom valamit.

 

Mivel ma délelőtt Kolléganőmmel az otthoni edzésről, gyakorlatokról és lokális fogyásról beszélgettünk, így amikor hazaértem, ha már szóba került betettem Shaun-T DVD-jét a lejátszóba és lefoglaltam magam a vertikális hasizomgyakorlatokkal. Néha üdítő változatosság állva és nem földön, vagy labdán fetrengve hasizmozni. Aztán még egy Tracy Anderson DVD is előkerül a fenekem miatt. Utána már csak az öcsémmel beszéltem telefonon és most készülök a fürdőkádba. Úgyhogy valójában eléggé eseménytelen egy nap volt. Az izgalmat mindösszesen az jelenti, hogy sikerül-e átírnom a DVD-ket? Elég régen csináltam már ilyet.

Megérkezett a T-től kapott diétás és fitnesz pakkom. Kaptam MP3 lejátszót, Syntha-6 proteint, vettünk halomnyi zabpelyhet és úton van a testzsír, víz, izomtömeg, stb elemzős mérlegem is. Úgy ki leszek itt diétára stafírozva, hogy már a tudattól pörögnie kell lefelé a kilóknak. T kicsit ugyan értetlenkedett, hogy minek nekem mérleg, amikor van itt az ágy alatt egy múlt századi analóg példány, de végül kaptam. Szóval azért szerettem volna egy mérleget, mert a digitális mérlegeket 10-20-30 dekák is látszanak, az özönvíz előttin meg az 1-2 kilók is alig. Ha nem tudom a testem vízszázalékat, vagy a pontos izomtömegemet, az még annyira nem érdekel. De amikor az ember lánya diétázik, vagy fogyókúrázik, akkor minden gramm mínusz boldoggá tesz, nemhogy a több tíz dekák. Legalábbis én minden grammnak nagyon tudtam örülni. T ajándékai mellé Tibitől még kaptam egy gumikötélre és gumiszalagokra konstruált itthoni edzéstervet is. Igaz, azt még mielőtt kiköltöztem, de az ajándék értékéből mit sem von le, hogy közel egy év elteltével kezdem használni.

 

Barna bébik, fehér fogak

Mondtam Kristinának, hogy nagyon tetszenek az olyan kissrácok, mint az övé. Mintha mi sem lenne természetesebb közölte velem, hogy gyereket csinálni egyszerű, csak tegyem szét a lábam és már meg is van. Mondom neki, jó-jó, eddig értem, de mivel T is és én is fehérek vagyunk, elég kicsi a valószínűsége, hogy fahéjszínű gyerekünk lenne. Mire Kristina megmondta a tutit: nem kell ebből ügyet csinálni, van itt Londonban rengetekg ráérős fekete pasi. Hát azért valljuk meg,  ha ez esetleg így is van, elég nehéz lenne T-nek megmagyarázni, hogy mitől is lett nekünk kicsit sötétebb gyerekünk. A melegre semmiképp nem foghatnám. Nem mondhatnám, hogy bennem barnult túl a hőség miatt.

Tegnap este ugyanis arra értem haza, hogy bedöglött a fűtés, jegesek a radiátorok, stb. Persze berántott a rinyarelé, már fagyva láttam magunkat a takaró alatt, T meg arra biztatott, hogy nevessek inkább, mert ennyi pechen már csak nevetni lehet. Ez mondjuk nem jutott eszembe. Felhívtam a házinéninket T-re hallgatva, aki megadta a szerelőjének a nevét, aki mondjuk 25.000 forint kiszállási díjért ki is jött volna, plusz a szerelési díj és anyagköltség. T némileg sokallta, úgyhogy nekiállt szerelni. Most kellemes meleg van a lakásban és készül a vacsora.

 

Amit viszont helyre kell tenni, az a Power-plate. Én nem mondtam hogy nem jó! Először (kb 40 percig a használat után) nem éreztem semmit azon túl, hogy a lelket is kirázta belőlem. Utána viszont kamatostul. Másnap reggel meg aztán pláne. A hasamban izomláz volt a power-plate és hagyományos hasizom kombó miatt, a mellizmaimban és a bicepszemben meg a többi gyakorlat miatt. Panaszkotam is T-nek, aki erre csak annyit mondott: Te azt mondtad, hogy ezt szereted. Itt van neked gumicukor (helyett)!

Most mit lehet erre mondani?! Igaza van. Úghogy a Power-plate jó. Azt nem mondanám, hogy helyettesíti az edzést de együtt alkalmazva nagyon felerősíti a hatást. Úgyhogy ha nem is minden izomcsoportra, de mindenképp használni fogom. A hasamat azóta is érzem, tehát oda mindenképp.

Beszéltem Tibivel is még tegnapelőtt és abban maradtunk, hogy mivel továbbra sem tudom szakszerűen megnevezni a gépeket, ő meg nem eléggé fantáziadús, hogy az általam adott becenevek alapján rájöjjön mik is vannak a teremben, így kizárólag szabadsúlyokra fogja hangolni az edzéstervemet. Előre jelezte, hogy lesznek benne gyakorlatok, amik miatt én őt utálni fogom, a teremlakók meg el fognak csodálkozni. És? Akkor minden marad a megszokott gyakorlat szerint. Eddig is voltak gyakorlatok, amik közben nem pont kedves dolgok jutottak vele kapcsolatban eszembe és már eddig is csináltam olyan gyakorlatot, amin meglepődtek.

 

És tádámmm, végre kész a fogam. Ki kellett várni, de végül megcsinálták és nagyon szép lett. Itteni TB-re készült. Tulajdonképpen visszaépítette a fogam felét. Ahogy leültem kérés és kérdés nélkül érzéstelenített. Aztán fel kellett vennem egy szemüveget, valamint elém tettek egy partedlit. A szemüveget nem értettem Közölték, hogy a fúrásnál bármi is kirepülhet, ami nem jó, ha esetleg a szemembe megy. Meg, hogy a fúrásnál használt víz is kipereg, mivel első fogról van szó. Fura volt, hogy láttam amit a doki csinál, de nem éreztem semmit. Még az orrom fele is elzsibbadt. Az asszisztens meg nem beakasztotta a nyálszívót, hanem folyamatosan „porszívózta” vele a számat amíg az orvos dolgozott. A nem hangzana hülyén, azt mondanám kellemes, pozitív élmény volt. De mivel fogorvosról beszélünk ez lehetetlen, úgyhogy nem volt szörnyű. A fogam meg szép lett. Ezentúl majd óvatosabban eszem a csirkelevest.

 

Remegek a tányéron

Hát ennyit a fogorvosról. Még mindig semmi változás a fogammal. Mint kiderült itt először egy teljes állapotfelmérést csinál az orvos és aztán megbeszéljük a sorrendet. Kicsit hisztis lettem, mert az asszisztens akinél bejelentkeztem erről egy szót sem szólt. Úgyhogy majd  csütörtökön lesz kész a fogam. Addig meg lábujjhegyen eszem. Ez mondjuk nem is árt. A zabpehelyhez és a párolt zöldséghez annyira nem kellenek fogak,

 

Fogorvos után elvonultam a terembe. Kész mázli, hogy egészen közel vannak egymáshoz. Az elmúlt két napban két leckét is kaptam emberi tartásból. Tegnap a teremben az egyik tricepsz gyakorlatomnál odajött hozzám egy fiú és megkért, hogy mutassam meg neki és mondjam el mire jó. Ebben önmagában még semmi furcsa, volt már ilyen. Ami megdöbbentett: a fiú egyik térde teljesen merev. Bottal, bicegve jár le a terembe és igyekszik edzeni az ép részeit. Nagyon fiatal. Kora huszonéves lehet. Fekete. Én ép kézzel-lábbal alig szántam rá magam annak idején a terembe járásra, és még most is képes voltam kifogásokat gyártani néhűny hétig, ez a srác meg bottal is ott van minden nap.

 

A másik nem teremhez köthető, hanem a magyarországi életemhez. Egy Hölgy mutatta meg, hogyan lehet ragaszkodni egy nagy embernek tett igérethez, ha hiszünk benne, hogy jó. Mindent kockáztat. Munkát, felépített életet, mindent. És ragaszkodik ahhoz amit megfogadott. A legőszintébben mondom, nem tudom, hogy abban a helyzetben – pedig csak egy részét ismerem a történetnek – én tudnám-e magam ennyire tartani és kiállni a jó ügy mellett. Hiába no! Példaképek márpedig kellenek!

Visszatérve a teremre: kipróbáltam a Power Plate-et. Otthon ahol láttam, ott külön kellett fizetni érte, itt meg csak úgy áll a terem sarkában. Mellette a falon lóg egy plakát, amin a különböző gyakorlatokat ábrázolják, hogy melyik gyakorlat melyik izomcsoportra hat. Kipróbáltam. Először kicsit sem tetszett. Felálltam a gépre, pózba vágtam magam a plakát alapján, elindítottam és aztán azt éreztem, hogy a lelket is kirázza belőlem. Kipotyogott a fülemből a fülhallgató, csöpögni kezdett az orrom, sb.  Már készültem is rá, hogy megírom mekkora humbug az egész és ki ne próbáljátok, amikor feltűnt néhány dolog. Egyfelől időtartamot, másfelől rázási erősséget i lehet állítani, meg még néhány dolgot. Meg végülis nem a rázás, hanem az annak való ellenállás a lényeg. Na erre akkor jöttem rá, amikor néhány különböző erejű, sebességű rázás után, az edzés végén a Power Plate-től kissé csalódottan nekiálltam a szokásos hasazásomnak. A hasizmaim kegyelemért könyörögtek. Addigra szépen eljutottak arra a pontra, hogy érezték a rázkódás hatását. Szóval azt hiszem adok még néhány esélyt a gépnek. A szabad súlyokat és a hagyományos gépeket nem fogja nálam kiváltani, de néhány próbát – pláne ingyen – biztosan megér.

A tegnapi napot zabpehellyel indítottam. Ebédre párolt zöldséget ettem maradék sült hússal, vacsorára pedig az ebéd zöldség maradékát kis parmezánszerűséggel. T nézte egy darabig, majd megkérdezte, hogy biztosan jól fogok-e attól lakni. Most erre mit mondjak?! Igen is, meg nem is? A gyomrom mindenesetre nagyon hálás azért, hogy visszatértem a zabpehely reggelikre.

Egerek és emberek

Tegnap tényleg esett a hó. El nem tudom képzelni milyen hírek lehetnek Magyarországon az itteni hóhelyzetről, de ha már az Öcsém is ír nekem, hogy mi van velünk, hogy bírjuk a havat, akkor érdekes dolgokat mondhattak. Amúgy itt ahol mi lakunk nem történt semmi rettenetes. Havazott, megmaradt és érezni lehetett a levegőben a kandallókban égő fahasábok illatát. Terembe menet ki is élveztem. Nem szálltam buszra, hanem gyalog indultam, úgyhogy kiélveztem rendesen ezt a romantikus téli illatot. Sajnos a teremben nem tudtam úgy edzeni ahogy szerettem volna és a szauna is kimaradt a menzesz miatt, de hát van ilyen. Havonta. Vonultam a futógépen, mint egy vízzel telt szivacs és az élet nagy dolgain, valamint az egerünkön gondolkodtam.

 

Az egér ügynek ugyanis még nincs vége. T elégedetlen, mert Ő nem látta az albérlőt. Este kitalálta, hogy tegyünk ki egy szem diót oda, ahol felbukkant Misi és figyeljük mi lesz. Megtörtént. Misi megvárta hogy elaludjunk és lenyúlta a diót. Nem itt ette meg, mert annak nyomai lettek volna, hanem elvitte. Így legalább biztosak lehetünk benne, hogy honnan jön. Megnéztem a háztartási bolt egér elleni kínálatát, de minden megoldás túl drasztikusnak tűnt. Valami kivonattal átitatott izé, amibe szerencsétlen egyszerűen beleragad, klasszikus nyakeltörős egérfogó, méreg és hasonlók. Nem akarom megölni. T ma este el fogja falazni a bejáratát. Remélhetőleg csak ez az egy van neki. Mondjuk amekkora dióval megpattant most alighanem alszik valahol miután dudára kajálta magát.

A tegnapi bejegyzésem után kaptam néhány kérdést a proteinről. Hosszú ideig a Gaspari Myofusion nevű proteint használtam. Ebből a vaníliás és az epres volt a kedvencem. Most T BSN Syntha-6 proteint rendelt nekem Cookies and cream ízben. Proteinből szerintem érdemes a jó minőséget venni. Tudom, hogy nem olcsó, de vannak előnyei. Protein nem csak egyféle létezik és mindnek más a felszívódása. Ha olyan készítményünk van, amiben több féle protein lapul, akkor hosszabb időre és egyenletesebben láttuk el a szervezetet tápanyaggal. Vagy valami ilyesmi. T Reflex Instant Whey proteint használ. Az például nekem nem vált be. Egyszerűen túl tiszta. Az szárazon a protein picike ízesítéssel, de hozzáadott rost és egyebek nélkül. Nekem attól egyszerűen hasmenésem van és órákig rossz a gyomrom. Amiket én iszom azok a proteinek versenydiétához csak korlátozottan alkalmasak (vagyis inkább nem 24 órában alkalmasak) a viszonylag magasabb szénhidrát tartalom miatt, de mivel nem versenydiétázom csak fogyni szeretnék, így élvezem, hogy finomak. Szóval, a lényeg az, hogy a érdemes előbb kis adagban kipróbálni a port és azt venni, ami ízlik, nem teszi tönkre a gyomrot és passzol a diétába. De lehet bármilyen jó a protein, ha amúgy nem jó a diéta és nincs mellette mozgás, megette a fene az egészet, ablakon kidobott pénz lesz belőle.

Ennek ellenére tegnap vacsorára sült hús készült és mellé krumpli. Nem igazán nyerő párosítás diéta szempontból, de T szereti. Pár napja olvastam egy cikket talán az Origón, hogy Heston Blumenthal szerint a legjobb sült krumpli Piper Maris típusú burgonyából készül. El is intéztem annyival, hogy azt meg nyilván csak egy pici településen lehet kapni évente egyszer valahol az Isten háta mögött, mert a cikkíró kifejtette, hogy Magyarországon lehetetlen beszerezni. Erre mit látok? A helyi Morrisons (élelmiszerbolt) teli van Piper Marissal. Bevallom, rám tört az ésszerűség és nem vettem mivel majdnem kétszer annyiba került, mint a normál krumpli, de azért jó tudni, hogy ha akarnám, tudnék sokcsillagos sztárséf szerinti tökéletes sült krumplit készíteni. Bár pár hónapra ezt most el fogom felejteni, mert mától egy jó ideg proteinturmix lesz a vacsorám.

A jóléti társadalom másik jele – a Piper Maris mellett és többek között – hogy a helyi lapban megjelent, hogy amennyiben bérleti szerződéssel, orvosi kártyával, közüzemi számlával, vagy bankszámlakivonattal igazoljuk, hogy itt lakunk, akkor díjmentesen lehet használni a közeli atlétikai pályát és kedvezményesen az önkormányzati teniszpályákat, valamint kedvezményesen részt venni a városháza épületében (!) tartott Zumba és jóga órákon. Most nem azért: nem elég, hogy van műanyag borítású futópálya, de még ingyen használni is lehet? Nyilván nem hóban fogom ezt megtenni, de tavasszal igenis kimegyek majd kocogni csak az érzés kedvéért. A nagyobbik baj, hogy hiába van atlétikai pálya, sehol Bea, hogy folytathassam az egy alkalommal kipróbált gerelyhajítást. X alakú izomlázat szeretnék!

 

Izgulok kicsit. Holnap reggel megyek a fogorvoshoz rendbe szedetni a jobb felső egyest és fogalmam sincs meg fogjuk-e érteni egymást. A nevekből ítélve ebben a rendelőben dolgozik angol, iráni és indiai orvos. A különböző akcentusok miatt erősen vagy-vagy hogy megértem-e. Az iránit érdekes módon elsőre is könnyen értettem, de az indiaiak közül messze nem értek meg mindenkit még akkor sem, ha tökéletesen beszél angolul. Kolléganő esetében még elmegy a találgatás, de orvosnál jó pontosan érteni egymást.

 

Az egészségügyi ellátás kicsit más itt, mint otthon. Hogy jobb vagy rosszabb, azon nem érdemes vitatkozni, az tapasztalatfüggő. Fura dolgok meg mindenhol vannak. Például: Ha az orvos kiír betegállományba, akkor hiába megyek be személyesen kontrollra, fogadni se fogad. Telefonon kell bejelentkezni, az orvos felhív és egy telefonos interjú alapján állapítja meg munkaképes vagyok-e? Ha igen, akkor másnap a recepción átvehetem erről az igazolást és mehetek dolgozni. Ha csak gyógyszert akarok íratni, akkor azt online, vagy a rendelőben írásban kell megrendelni. Nem az orvostól. A recepción. És másnapra megvan a recept. Ez mondjuk kikerülhető azzal, hogy az ember a kedvenc patikájának – ahol erre van lehetőség – megbízást ad, hogy az ismétlődő gyógyszereket írassa fel, készítse össze és akkor csak a gyógyszerért kell elmenni, vagy akár házhoz is hozzák. A másik furaság, hogy a fogamzásgátlót megbeszélés alapján, nőgyógyászati vizsgálat nélkül írták fel amikor kijöttem és elfogyott a hazai, de egy vérnyomás csökkentőhöz teljes vérkép és miegyéb kell. Otthon épp fordítva van. A rákszűrést sem nőgyógyász végzi, hanem szakasszisztens. Aki nő, merthogy pl egy muzulmánt, vagy vallásos indiai nőt nemigen vizsgálhat férfi. Orvoshoz jutni különben sem egyszerű. Csak akkor lehet, ha a recepciós úgy ítéli meg, hogy szükséges. Náthával, influenzával például nem. Ahhoz egy segélyvonalat meg a patikát kell hívni. Viszont amikor orvoshoz jutottam akkor az ellátás profi volt, kedves, és ingyenes. Olykor meglepően. A korom miatt kaptam egy levelet az orvosomtól, hogy javasolja a tablettáról más fogamzásgátló módszerre való áttérést és a levél mellé egy több oldalas anyagot a lehetőségekről, valamint a meghívót a rákszűrésre. Ingyenes. A levélben felsorolt lehetőségek és módozatok ingyenesek. Pl. sem a spirálért sem a felhelyezésért nem kell fizetni, ha valakinek arra van szüksége. Nem tudom, hogy ez az egész országban így van-e, vagy önkormányzatfüggő, de itt ahol mi lakunk és abban az orvosi rendelőben ahová „beiratkoztunk” így működik. Ez is fura volt. Keresni kellett egy rendelőt a körzetben ahol éppen van kapacitásuk új paciensek fogadására és be kellett iratkozni, mint az iskolába. Valamint 45 év fölött kötelezően részt kell venni egy egészségügyi felmérésen is mielőtt felvesznek a paciensek közé, de ez más kérdés. Ráadásul csak oda iratkozhatok, ami utca szerint fogadhat. Vagy ha nem találok olyat ami megfelel, akkor mehetek szabadon választott, keményen fizetős magánintézmánybe. A mi rendelőnkkel én nagyon meg vagyok elégedve. T meg örül ennek és nem látogatja.

A fogorvossal úgy jártam, hogy ahová menni akartam, ott most nem tudtak új beteget fogadni TB (NHS) ellátással, csak privát betegként. Mivel az a horror kategória, mentem egy rendelővel odébb és jobban is jártam. Sokkal kulturáltabb, barátságosabb és az értékelései is jobbak. Itt magának az itteni TB-nek az oldalán lehet nyilvánosan véleményezni a rendelőt, az orvosokat, a recepcióst, az ellátást, mindent. Az ember lánya tudja mire szátmíthat.

Misi és a hóesés

Pár napja mondtam T-nek, szeretem, hogy mennyire természetesen együtt élnek itt az emberek a természettel. Pl. itt nem kóbor kutya van reggelente, hanem róka, mókusok ugrálnak a kerti fákon, stb. Hát tegnap én a lakáson belül néztem farkasszemet egy darabka természettel. Egerünk van. Ebben önmagában még semmi furcsa nincs, mert egy 100-110 éves házban lakunk, de a hálóban megdöbbentett.

Teremután elhencseredtem az ágyon mellettem a laptoppal és elkezdtem nézni az Elvált nők klubja című filmet. Amikor felnéztem, azt láttam, hogy egy egér kibújuk a sarki tárolóból és a fürdőszoba ajtajában igazgatni kezdi a frizuráját. Hirtelen megordult a fejemben, hgy sikítok, de aztán mégse. Minek strapáljam magam, ha egyedül vagyok itthon?! Odaszóltam az egérnek hogy helló albérlő, mire rámmeredt és visszamászott a táróló alá. Utána olyan hangok voltak, mintha dühösen csapkodna odabenn. Írtam T-nek, hogy vagy egy Misink és intézkedést kíván a dolog mielőtt befalja a diónkat. Olyan egércsapdát szeretnék, ami nem öli meg az egeret csak befogja. Akkor ki lehetne engedi az erőben és vívják le a dolgot a rókákkal, ne én legyek a felelős. Az mindenesetre biztos, hogy a kertajtót nem fogom csak úgy nyitvahagyni többet, mert egy rókaalbérlő azért komolyan kiakasztana.

Havazik. Itt is. Csak itt kicsit máskép élik meg, mint otthon. Tegnap teremből hazafelé a buszmegállóban álltam, amikor az egyik busztársaság alkalmazottja hangosbemondóval kikürtölte, hogy mára 5-10 centi havat várnak Londonban, úgyhogy csak az induljon el, akinek mindenképp kell, mert nem tudni, tartható lesz-e majd a folyamatos szolgáltatás. A metróban meg már napok óta ki van plakátolva, hogy az időjárás miatt előfordulhatnak késések és hasonlók. Otthon meg, amint hallottam a se a közterületfenntartó, se a BKV nem készült fel a télre. Pedig minden évben van, úgyhogy bele lehetne jönni. Oké, a Heathrow-t is lezárták, de ennek csak az az oka, hogy állítólag nincs hókotrójuk, mondván évi két-három havas napra nincs értelme erre is stábot, karbantartókat, stb tartani. A munkahelyemen egyszerűen közvéleménykutatást tartottak, hogy ki az aki valószinűnek tartja, hogy a hó ellenére be fog tudni menni. Mivel 15 perc sétányira lakom a cégtől, gondoltam bevállalhatom. Van olyan kolléganőm, aki minden nap közel két órát utazik, hogy beérjen és ugyanannyit haza. Szóval azt hiszem mázlim van. Egyébként ezt a tájékoztatási kényszert kifejezetten viccesnek találom. Húsz fok fölött a vízivásra figyelmeztetnek a kiírások, esőben a csúszós lépcsőre. Szerintem a plakátokból nagy készletük lehet, mert azonnal kikerülnek a megállókba.

Tudjátok honnan érzem, hogy még nem vagyok "otthon" ebben a teremben? Nem szeretek ott hasazni. Még nem komfortos. Kell ehez egy pár hét. Emlékszem, annak idején a Colosseumban, a Gildában és végül Újpalotán is átestem ezen. Az első pár hétben nem ment a hasazás. Még otthonról hoztam egy csomó DVD-t, azkra hasazok itthon. Azon gondolkodtam, hogy a teremmentes napokon majd itthon bohóckodom kicsit jóga DVD-re, meg balett alapú billegőprogramra, aztán majd jól megírom mire jutottam. Természetesena redőnyt lehúzom, nehogy a szemben lévő iskola diákjai visszamaradjanak a fejlődésben. T száz százalékosan támogatja a terembejárásomat. Kaptam mp3 lejátszót, hogy ne a telefonomon kelljen zenét hallgatni, és rendelt nekem proteint, hogy visszaszokhassak a hagyományos diéta vacsorámhoz. Az mp3 málnaszínű, de hát nekem milyen legyen?

 

Vállakozunk, vállalkoznánk.

Nem azért nem jelentkeztem, mert megint eltűnök, hanem mert hulla fáradt voltam. Tulajdonképpen még a terem is kimaradt, úgy elhúzódott a munka. Hiába no, van ilyen.

Ráadásul T-ve még vállalozásba is fogunk, fogtunk itt. Semmi para, megbeszéltem Vele, hogy megírom. Szóval arról van szó, hogy nyitunk egy webshopot oda-vissza a két ország között. Van ami itt van jó áron és otthon lenne kelendő, van ami fordítva. Felmerült, hogy legye benne egy olyan rész, ami a kortárs magyar művészetről szól, mintegy webgaléria jelleggel, ahol az alkotások meg is rendelhetők és egy olyan rész is, ahová nem annyira a művészi értéke, mint inkább a kézi munka, a szerethetőség, cukiság, stb. miatt kerülnek fel a termékek. Odáig mentem, hogy itt a környéken néhány galériába is becaplattam, hogy megkérdezzem, van-e lehetőség a művek élőbeni bemutatására. És igen! Még a nem hagyományosan műalkotások esetén is. Tehát pl, nyitottak lennének egy sorozatra babákból, figurákból és ékszerekből.

Kizárólag ajánlás alapján írtam néhány kézműves Alkotónak. Amíg csak arról volt szó, hogy itt értékesítenénk a termékeiket, addig mindenki érdeklődött. Aztán amikor a részleteket leírtam mondjuk hárman reagáltak és ebből kettő több éves barátság. Pedig semmi extrát nem kértem. Legyen Paypal, hogy azonnal láthassa a pénzt, ne kelljen napokig várni és a távolság miatt azonnal postázzon. Valamint, hogy a kezdeti tapogatózós, piacfelmérős időszak után, amikor már látjuk mi a kelendő a termékeiből az alkotónak, akkor kezdjünk el bizományosi készlettel dolnizni. Nem azonnal, hanem hónapok múlva amikor már tudja, neki is megéri-e vagy sem és megismertük egymást annyira, hogy kölcsönösen meg legyen a bizalom. Vagy ez nem tetszett, vagy az, hogy mi viszonteladóként szerepelnénk és ide folyna be a pénzt, amit mi utalnánk tovább Paypalra. Nem tudom. Azt gondolták volna, hogy mi itt majd üzemeltetünk, reklámozunk valamit, amiből csak ők profitálnak? Fogalmam nincs. Mi mindkét félnek hasznot hozó vállalkozást szeretnénk.

Művésszel (festő, fotóművész, szobrász, esetlek művészi ékszer stb) maximum öttel dolgoznánk együtt, különben nem tudnánk megfelelően képviselni az érdekeiket, kézműves alkotóval (baba, táska, bizsu, hímzés, horgolás, ékszer tíz-tizenkettővel, hogy ne konkurenciát támasszanak egymásnak, hanem segítség erősítség egymást a portfoliók. Ezeket mind azért írtam le, hátha van köztetek valaki, vagy ismertek olyan valakit, akinek ez érdekes, izgalmas lehetőség lehet. Ami kategóriákat itt leírtam, ne zavarjon meg senkit. Ha valaki olyasmit alkot, ami nem jutott eszembe, de igényes, az emlékeztessen nyugodtan!

Jelentem hétfőtől kalóriát is számolgatok. Be kell lással, hogy itt sok szempontból könnyebb lesz diétázni. Mióta rászoktam az orvosi rendelőnél lévő halal hentesre, azóta lényegesen olcsóbban jövök ki. Annyi hátulütője van, hogy sertéshúst nem tart. A halal hentes az iszlám előírásainak megfelelően vágott, véreztetett, zsigerelet, bontott húst tart. Például bárányt és birkát többmint elérhető áron. Minden nap friss a hús és olyan gyönyörű, hogy még Anyunak is tetszett mikor erre járt. Az pedig nagy szó, mert Anyu gyakorlatilag születése óta élelmiszerrel kereskedik hol ilyen holy olyan státuszban. Szóval elég kritikus.

Többen kérdeztétek meggyógyult-e Apu, hogy van a család. Apukám sajnos tavaly november 19-én meghalt. Nagyon sokat szenvedett, de végül azt hiszem megtalált egy pillanatnyi békét. Akkor otthon voltam Magyarországon, bár csak néhány napot. Aztán már jött is a Karácsony, ami így nem sikerült nekem igazán boldogra, de eltelt. Rossz volt látni a foteljét nélküle, hiányzott a zsörtölődése és a szurkálódásai is. Furcsa, hogy most azok a dolgok hiányoznak leginkább, amik életében bántottak, zavartak. És persze ismételten bebizonyosodott az is, hogy nálam az evés védekezés. Ettem mikor eszembe jutott, hogy kórházban van és nem lehetek mellette, ettem mielőtt felhívtam, hogy erőt gyűjsek, ettem, miután letettem a telefont, hogy oldjam a feszültséget és ettem, hogy ne kelljen szembenéznem az elkerülhetetlennel. Aztán persze ettem szégyenemben, amikor rájöttem, hogy mit is művelek, mennyire nem tartom magam, mennyire a régi hibáimba esek vissza.

Kértétek, hogy írjam meg az újrakezdős alapozós futógépes edzéstervet. Íme:

Az egész nem több mint 40 perc
Futópad, nem túl intenzív sétával
5 perc bemelegítés, semmi extra, max egy kis jogging kézmunka
Aztán jön a lényeg:
5*30sec oldalemelés
5*30sec előre emelés
5*30sec fej fölött nyomás
5*30sec "box"
5*30sec körzés
5*30sec karhúzás...
Az ütem, hogy kb. 3 másodperc egy ismétlés, és minden 30 másodperc
után ugyanennyi sima séta....
Ez pontosan 30 perc.....plusz a bemelegítő és levezető 5-5perc teszi ki az időt.
Ennyi és nem több, s ha rendszeres a dolog a következő lépés a súlyzó
megfogása itt és azzal a gyakorlat...:-)